Feljelentést tettem, mert szerintem eljött az a pont, amikor ki kell mondani: a fenyegetés, a zaklatás és a homofób gyűlöletkeltés nem oké. A rendőrség pedig most nyomozást indított az ügyben.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az az ember, aki feljelentéseket tesz és rendőrségi ügyeket indít mások ellen. Politikusként persze hozzászoktam már ahhoz, hogy időnként csúnya kommenteket vagy üzeneteket kapok. Az elmúlt hónapokban azonban olyan gyűlöletcunami indult el, amilyet korábban még soha nem tapasztaltam.
Az egész a Budapest Pride előtt néhány nappal kezdődött. Posztoltam arról, hogy szivárványos az Erzsébet híd. Egy teljesen ártatlan bejegyzés volt, mégis elképesztő indulatokat váltott ki egyesekből.
Többen veréssel fenyegettek, mások öngyilkosságra buzdítottak, volt, aki a családomat átkozta el. Az egyik üzenetben például arra szólítottak fel, hogy összekötött kézzel és lábbal ugorjak a Dunába. Amikor az illetőt számon kértem emiatt, még büszke is volt arra, amit leírt.
Én magamat alapvetően érzelmileg stabil és erős embernek tartom. Politikusként megtanultam kezelni a támadásokat. De közben folyamatosan azon gondolkodtam: mi történik akkor, ha ugyanezeket az üzeneteket nem nekem, hanem egy nálam érzékenyebb, kiszolgáltatottabb embernek küldik?
Mi történik, ha valaki komolyan veszi azokat a „tanácsokat”, amelyek szerint véget kellene vetnie az életének?
A fenyegető üzenetekből később válogatást is készítettem, mert szerettem volna megmutatni, milyen elképesztő mennyiségű gyűlölet zúdult rám.
Az egyik ilyen üzenetet egy, gyermekekkel foglalkozó jégkorongedző küldte. A Budapest Pride-ról szóló posztom után először azt írta:
„Szét lesz baszva a mocskos pofád te defektes szardarab”
Ezt pedig egy újabb üzenet követte:
„Nem kell válaszolni az is jó ha összefutunk valahol”
Ezeket már nem lehet egyszerűen egy rosszindulatú kommentnek vagy politikai vitának tekinteni. A személyem és a testi épségem elleni közvetlen fenyegetésről van szó.
Ezért július végén, a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának segítségével feljelentést tettem.
A gyűlöletcunami folytatódott
A Budapest Pride után olyan gyűlöletet tapasztaltam, amely sokszor már teljesen elszakadt attól is, amiről az adott bejegyzésem szólt. Olyan posztok alatt is érkeztek buzizó, fenyegető kommentek, amelyekben például a Sziget Fesztiválról írtam, vagy éppen egy napfogyatkozásról.
Ez az, ami igazán aggaszt.
Mert ha folyamatosan azt mondjuk, hogy „ez csak egy komment”, „ne foglalkozz vele”, „ilyen az internet”, akkor egy idő után eltűnik a határ a gyűlöletbeszéd, a fenyegetés és a tényleges erőszak között.
Nemrég például a Berlin Pride ellen elkövetett támadásról is posztoltam. A kommentek között tucatjával jelentek meg olyan reakciók, amelyek szerint az áldozatokat nem lehet sajnálni, megérdemelték, ami történt velük, sőt olyan is akadt, aki gratulált az elkövetőnek. A legdurvább reakciókat külön összegyűjtöttem.
Ezek után nehéz azt mondani, hogy nincs probléma.
Valahol meg kell húzni a határt
Valamiért nagyon beleivódott a gondolkodásunkba, hogy bizonyos dolgok „beleférnek”.
Belefér buzizni.
Belefér veréssel fenyegetni valakit.
Belefér leköpni valakit az utcán azért, mert más párttal szimpatizál.
Belefér egy nőt megfogdosni egy buliban.
Belefér megalázni valakit azért, mert más, mint mi.
Nem. Egyik sem oké.
A szabadság nem azt jelenti, hogy következmények nélkül bármit megtehetünk a másik emberrel. Lehet vitatkozni. Lehet nem egyetérteni. Lehet kritizálni. Lehet akár kifejezetten keményen is fogalmazni.
De egy másik ember életének vagy testi épségének veszélyeztetése már nem véleménykülönbség.
Nyomozást indított a rendőrség
A feljelentésnek most lett konkrét következménye.
A XIV. kerületi Rendőrkapitányság zaklatás vétségének gyanúja miatt nyomozást indított az ügyben, és engem már be is idéztek meghallgatásra.
Ez számomra fontos pillanat. Nem azért, mert szeretnék bárkit „megbüntetni”, vagy mert örömet okoz, hogy rendőrségi ügy lett egy Facebook-üzenetből. Hanem azért, mert szeretném megmutatni: igenis van értelme fellépni a fenyegetés és a zaklatás ellen.
Sokan azért nem tesznek semmit, mert azt gondolják, hogy nincs értelme. Hogy úgysem történik semmi. Hogy a hatóságok nem foglalkoznak vele.
Én viszont szeretném ezt a folyamatot végig dokumentálni és megmutatni, hogy mi történik egy ilyen feljelentés után.
Nem azért, mert azt gondolom, hogy nekem különleges bánásmód jár. Hanem éppen ellenkezőleg: azért, mert ha valakit online vagy offline azért zaklatnak, fenyegetnek vagy diszkriminálnak, mert meleg, transznemű, vagy egyszerűen csak más, mint a többség, akkor tudnia kell, hogy nem kell ezt szó nélkül eltűrnie.
Nem magam miatt tettem feljelentést.
Talán ez a legfontosabb.
Nem azért tettem feljelentést, mert különösebben félek ezektől az emberektől. Politikus vagyok, az elmúlt években megtanultam kezelni a politikai támadásokat és a gyűlöletet.
Azért tettem meg, mert ez nem csak rólam szól.
Ha ezzel az üggyel akár csak egy emberben sikerül tudatosítani, hogy a szavainak következménye lehet, már megérte. És ha egy olyan ember, aki hasonló fenyegetéseket kap, ennek hatására úgy dönt, hogy ő is segítséget kér, akkor még inkább.
Nem akarom elfogadni, hogy Magyarországon természetes része legyen a közbeszédnek a homofóbia, a fenyegetés és az erőszakra buzdítás. Nem akarom megvárni, amíg az online gyűlöletből offline erőszak lesz.
Mert attól tartok, hogy ha nincs egyértelmű vörös vonal, akkor a társadalom egy részében felgyülemlett feszültség egy ponton átfordulhat cselekvésbe. És akkor már nem egy Facebook-üzenetről fogunk beszélni, hanem arról, hogy valakit tényleg bántottak azért, mert meleg, vagy azért, mert kiállt a Pride mellett.
Én ezt nem akarom megvárni.
Ezért tettem meg ezt a lépést.
És ezért fogom végig dokumentálni, mi történik az ügyben.
Mert szerintem egy boldogabb és igazságosabb Magyarország ott kezdődik, hogy nem kérdőjelezzük meg egymás jogát a biztonsághoz, a boldogsághoz és az élethez.
Ha téged is ért diszkrimináció vagy zaklatás
Ha téged is ért online vagy offline diszkrimináció a szexuális orientációd vagy a nemi identitásod miatt, kérj segítséget.
A Háttér Társaság jogsegélyszolgálata ingyenes jogi segítséget nyújt az ilyen esetekben. A jogsegélyszolgálatról és a bejelentés lehetőségéről ezen az oldalon lehet tájékozódni.
Ne gondold azt, hogy „úgysem történik semmi”.
Van értelme kiállni magunkért. Van értelme segítséget kérni. És nem, a homofóbia, a fenyegetés és a zaklatás nem oké.
Sándor Balázs
